2016. december 5., hétfő

Maya Banks: A szabadság kulcsa

0

Szerző: Maya Banks
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 250
Besorolás: romantikus, katonaság, bűnüldözés 
Fordító: Laskay Ildikó 
ISBN: 9786158036245


Fülszöveg:

Sam Kelly volt az első szerelme. Most ő az utolsó reménye. 

Amikor Sam Kelly kihúz egy sérült nőt a tóból, még nem sejti, hogy Sophie Lundgren az. A lány, akivel szenvedélyes éjszakákat töltött együtt egy titkos mexikói küldetés során. A lány, aki aztán nyom nélkül eltűnt, és akit azóta sem tud kiverni a fejéből. 
Sophie hónapok óta bujkál. Csak magára számíthat, és a legapróbb hiba is a saját és a születendő gyermeke életébe kerülhet. Tudja, hogy nem maradt más választása, segítséget kell kérnie. Samtől. És figyelmeztetnie kell: a férfi is célpont. 
Samnek túl sok kérdése van, nem hagyhatja, hogy a lány ismét eltűnjön. A régi tűz újra fellángol, és a férfi bármit megtenne, hogy megvédje őt és a gyermeküket. Sophie múltja azonban olyan sötét titkokat rejt, amelyek veszélybe sodorják az egész Kelly családot és próbára teszik törékeny kapcsolatukat. Ha túl akarják élni, meg kell tanulniuk bízni egymásban.



***
Köszönöm szépen a recenziós példányomat
a Cor Leonis Kiadónak!
/Moly/Blog/Facebook/



Alig vártam már, hogy ezt a kicsikét a kezeim közé kaphassam és olvasni kezdjem, mivel a sorozat első részét nagyon szerettem és egyben nagyon kíváncsi is lettem olvasás után, hogy vajon a többi tesó sztorija milyen fordulatokat tartalmazhat. Hát, már így előre megsúgom, hogy nem csalódtam benne.

Ugye az első részben Ethan és Rachel voltak főszerepben, és meg kell mondjam, hogy abban a kötetben Sam eléggé unszimpatikus volt nekem. Valószínűleg az is hatással volt rám, hogy Rachel őt találta a legmogorvább és legmegközelíthetetlenebbnek fú, de hosszú szó a Kelly bratyók között. Ezért is habár nagy izgalommal, de egy kicsit félve kezdtem neki az olvasásnak, mert mondhatni elég nagy elvárásaim voltak vele szemben és nagyon nem akartam, hogy aztán a végén csalódnom kelljen. 

A sztoriba onnan kapcsolódunk be, hogy Sam éppen egy mexikói küldetésen van, hogy lefülelje a híres rosszfiút Alex Mouton-t. Eközben találkozik Sophie-val, aki egy bárban dolgozik. Ők ketten összefekszenek, amiből aztán kicsit több lesz "csak szexnél", de Sam-nek el kell mennie és mindketten tudják, hogy nagy valószínűséggel soha többé nem fognak találkozni. Na, igen. 

5 hónappal később Sophie menekülőben van a nagybátyja elől, és ebben sajnos eléggé lassítja az a tény is, hogy terhes. Először nem akar Sam-hez menni, mivel nem szeretné őt és a családját veszélybe sodorni, de amikor kiderül, hogy nincs más esélye, mégis hozzá rohan segítségért. 

Azt tudni kell, hogy ennek az első és legfontosabb oka az volt, hogy Sophie Sam-től volt terhes, ezért szerintem elég helytálló volt az a gondolata, hogyha anyuci veszélybe kerül, akkor majd apuci elé siet és megmenti. Aha. Ez így lett volna, csak sajnos ebben a tervben az volt gebasz, hogy Sam nem tudta, hogy ő apuka lesz. Nemhogy bárkinek is, de legfőképpen nem Sophi-ének. Ezért hát képzelhetitek, hogy első ízben nem igazán bízott a lányban. Oké, másodszorra meg harmadszorra sem, de a történet végére úgy nagyjából sikerült neki...

Maga a könyv nagyon jó volt, tegnap, amikor vázlatot írtam az értékeléshez gondolkoztam is erősen, hogy na akkor majd holnap mit kell negatívumként leírnom, de aztán legnagyobb megdöbbenésemre semmi kivetnivalót nem találtam a regényben. A cselekmény kellően volt fordulatos és akcióban gazdag, ahogy az elvárható egy KGI regénytől. A szereplőkkel is meg vagyok elégedve, ahogy ezt majd lentebb ki is fogom fejteni. Garrett még mindig a kedvenc Kelly fiúkám, (habár Rio se semmi :3) és nagyon reménykedem benne, hogy a kiadó tervezi kiadni a további köteteket, mivel pont az én kis cukikám lenne a következő a soron. Ha más nem, megveszem angolul, de azért szerintem mégis jobb lenne magyarul látni a polcomon főleg, hogy a hazai borítók elég jól sikerültek. Ahogy az első résznél is, a Sam&Sophie páros könyvénél is folytatták ugyanezt a félmeztelen férfis vonalat. Amint a Második esélynél, úgy itt is sötét háttér van, és egyedül a cím van "kijelölve" valamilyen jól látható színnel. Egyszerű, mint az egyszeregy és annyira nem megfogó, de szerintem még így is jobbak, mint egyes külföldi borítók, főleg, hogy mostanság már olyan ízléstelen szörnyűségeket tudnak kitalálni, hogy borzalom.

Na, de akkor az 'oly sokat említett szereplőkről is ejtsünk pár szót.
Sophie: Szegény hősnőnknek elég sz*r gyermekkora volt, az apja egy isten komplexusos barom volt, az anyja pedig meghalt, szóval konkrétan Sophie teljes nevelése a fentebb említett "drága apucira" maradt. Fú, de sajnáltam szegényt. Azonban valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy egy ilyen erős és határozott női karakter volt az egész sztori során. Senkitől se riadt vissza, és bármit megtett volna, hogy megvédje azokat, akiket szeret. Ahogy egyre jobban belebonyolódtunk a történtekbe, úgy próbált ő állandóan mindenkihez alkalmazkodni. Makacs, védelmező és persze nagyon okos jelleme volt, ezért nem is csodálkozom, hogy olyan találékony volt, amikor a szökésre került a sor. Bármit megtett volna azért, hogy biztonságban tartsa a kisbabáját, még ha ez azt is jelentette volna, hogy egyedül kell végigcsinálnia mindent. Nagyon is úgy tűnt a könyv elején, hogy magára fog maradni, de hála jó istennek! Sam a végére megemberelte magát és végre nem szegény csajnak kellett minden terhet a vállán cipelnie.  




Sam: Ahogy már említettem Sam az előző kötetben annyira nem nyerte el a tetszésemet, de még így is izgalommal vegyes félelemmel vártam, hogy vajon ő mit fog nyújtani. Csakúgy, mint Ethan ő is egy védelmező alfahímre hasonlított, aki nem akarta, hogy Sophie bármit is csináljon. Úgy unblock az egész történet során, azon kívül, hogy megszülje azt a kis porontyot. Először még azt gondoltam, hogy ez milyen cuki, meg minden, de aztán amikor már századjára toporzékolt ott, hogy márpedig Sophie nem fog semmit csinálni, mert ő azt mondta, akkor kicsit feldühödtem és ennek hatására előjött belőlem a feminista énem. Ha én a lány helyében lettem volna, tuti, hogy nem hagyom, hogy parancsoljon nekem és előbb utóbb egy két pofon is csattant volna, hátha abból jobban felfogja, hogy márpedig ő nem fogja nekem megmondani, hogy mit tehetek és mit nem. Na, jól van, a feminista lázadásnak vége, vissza az eredeti témához: 
Tehát ez, és egy másik dolog kicsit negatívumnak indult maga Sam karaktere, de aztán a végén azt mondtam, hogy ennyi szintű picsogásra szükség volt, emiatt nem pontozom le. Plusz, egy szinten tényleg cuki volt, hogy aggódott érte, csak hát, igen... nekem ilyen pasi nem kell. 
A másik dolog, ami nem tetszett az az volt, hogy Sam folyamatosan kérdőre vonta Sophie-t és egészen a könyv végéig egyáltalán nem bízott benne. Ezt is mint az előző dolgot, tökre megértem és el is fogadom, egészen egy szintig, mert aztán utána már nagyon nem volt élvezhető, hogy állandóan az ment, hogy 'Sophie elárul, Sophie nem árul el, bízzak e benne, ne bízzak e benne'... Ha ennyire nem bízik benne akkor miért tartja mindvégig ott? Men's logic...
Szóval ja, Sam karaktere elég vegyes érzelmeket keltett bennem, de én azért mindent összevetve szerettem. Különösen, amikor éppen nem aggódott semmi miatt és Sophie-val is összhangban voltak. 

Végezetül azoknak ajánlanám a könyvet, akik szeretik a fordulatos, akciódús romantikus történeteket és persze mindenkinek, aki csak egy kis délutáni kikapcsolódást keres. Ja, igen. KGI rajongóknak pedig egyenesen kötelező! Van ugyanis egy olyan érzésem, hogy szeretni fogjátok, ha már az első rész is a kedvencek között van... 


Borító: 5/4 Egyszerű, de illik a könyvhöz. 
Történet: 5/5 Jó, volt, de nem hiszem, hogy még egyszer elolvasnám.
Kedvenc jelenet: Amikor Sophie&Sam a mólon táncoltak. 
Kedvenc szereplő: Garrett, Rio, Sophie
Negatívum: Sam túlságosan alfahím énje. 



***
Idézetek a könyvből:

"Sophie felemelte a fejét. Fájdalomtól üveges tekintetében elszántság tükröződött. 
– Ne értesítsd a kórházat, Sam! Sem a rendőrséget! Ígérd meg! Ígérd meg! 
A hangjából kicsendülő kétségbeesés megérintette a férfit. Nyugtalanító érzés futott végig a gerincén. Az ösztönei azt súgták, nagyon nagy a baj. 
Felnézett Garrettre, aki rosszallóan bámult rájuk. Semmi kétség, tudni akarta, mi az ördög folyik itt. Akkor már ketten vannak. 
– Ne hívd a mentőket – szólt Sam, majd Donovanre nézett, és továbbra is a lőtt sebre szorította a kezét. – Menj be! Hozz kötszert, elsősegélydobozt, bármit, amit találsz. 
– Neked elment az eszed?! – tört ki Garrettből. – Megőrültél. Rálőttek. Ráadásul terhes
Sam nyelt egyet, és Sophie csukott szemére nézett. 
– Garrett, kérlek, tegyétek, amit mondtam. Ismerem ezt a nőt. 
– Ki a fene ez? 
Sam átható pillantást vetett a testvéreire. 
– Ő az enyém."

"Légy jó ember, becsületes, védd meg a nálad gyengébbeket, és soha ne hagyd szó nélkül az igazságtalanságot. Ezekre az értékekre épült a KGI."

"– Szeretlek. Ugye, tudod? Az asszony megölelte, és magához szorította. 
– Tudom, de azért jó hallani."

"Sam kilépett a fürdőszobából, és megdörzsölte a tarkóját. Szentté avatás. Megérdemli, hogy szentté avassák. Nemcsak ott volt egy káprázatos, meztelen nővel a fürdőszobában, de nyugodtan, szemrebbenés nélkül beszélgetett vele olyan dolgokról, mint melltartók és alsóneműk. Bombák, gránátok, vér, zsigerek, sebek – na de melltartók? Jézusom!"

"– Hé, minden rendben? 
Amikor felnézett látta, hogy Garrett és Donovan jönnek fel a lépcsőn. Elfintorodott.
– Hm, igen. Mondjuk. 
Garrett ránézett. 
– Kell neki egy melltartó. Mondott valamit a terhességről meg a nagy mellekről, aztán kikapcsolt az agyam. 
Donovan mellkasa emelkedett az elfojtott nevetéstől. A szemét. 
– Akkor szerezz neki egyet – javasolta Garrett, akinek majdnem sikerült komor, szigorú képet vágnia. Ó, igen, jól csinálta, de Sam látta a szemében a vidámság szikráit. 
– Három nő lakik ebben a házban. Biztosan tudunk keríteni egy melltartót – motyogta Sam. 
– Rustí és Rachel kisebb méretet hord – jegyezte meg Donovan. – Nem mintha Sophie nagydarab lenne, csak mellben erősebb. 
Mind nagyjából egyszerre jutottak ugyanarra a következtetésre, és eltorzult az arcuk. Garrett kinyitotta, majd becsukta a száját. 
– Jézusom! Akkor csak anya marad – nyögte Sam. 
Garrett széttárt karokkal hátrálni kezdett. 
– Ó, nem! Azt aztán nem! Én nem kérek melltartót anyától. Ez egyszerűen… nem helyes."





Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése