2016. január 17., vasárnap

Rácz-Stefán Tibor: Túl szép

0

Szerző: Rácz-Stefán Tibor
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 392
Besorolás: LMBT, new adult, romantikus
Sorozat: -
Fordító: -
ISBN: 9789633994139


Fülszöveg:

A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát. 
Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő?
Képes lesz elfogadni önmagát?
Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.
Újjáépíthetjük a nulláról az életünket?
Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?
A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?
Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll…

* * *

Már egy ideje a fejembe vettem, hogy az LMBT témában kezdjek el olvasni egy könyvet, mert bevallom, mindig is érdekesnek tartottam ezt a témát a mai napig is.  Nem számítottam viszont arra, hogy egy magyar író lesz az, aki ennek a témakörnek a világába vezet be - valljuk be, nem igazán szoktam magyar íróktól olvasni, amiről véleményem szerint talán még egyszer el kéne gondolkodnom, mert tény és való, hogy Tibi elég sok féle módon le vett a lábamról.


Az író első könyvét a Fogadj el!-t még nem volt alkalmam olvasni, szóval abszolúte nem volt semmi fogalmam arról, hogy akkor most mire is számítsak. Igazándiból bloggerként találkoztam vele már az interneten, de csak később jöttem rá, hogy a bloggerkedés mellett író is. Amikor pedig emiatt a projekt miatt dönteni kellett, hogy melyik könyvét is olvassuk el, akkor én rögtön a Túl szépet mondtam. Nem is tudom, hogy miért, talán mert itt volt egy jó kis alkalom arra, hogy végre meg is tudjam, hogy milyenek is az ilyen könyvek. A Prológus egyik tagja Fancsali már azon a napon végzett is vele amikor megkaptuk a regényt és biztatott, hogy én is kezdjek neki, amit utólag is köszönök, mivel lehet, hogy egyedül nem álltam volna neki...

Egy szó, mint száz tetszett a könyv. Élveztem végigolvasni a cselekményt, nem volt se unalmas, se kiszámítható, pedig általában ez a két legnagyobb baj a könyvekkel amiket olvasok. (Meg persze még az, hogy sablonosak.) Ugye a történet középpontjában két meleg/homoszexuális (amelyik tetszik) fiú áll. Mindkettejüknek van múltja és jelenje, de egyiküknek sem volt semelyik sem túl szép. Talán ez az egyik oka annak, hogy miért hozta is őket össze a sors. Hogy talán a sok rossz dolog után végre legyen valami jó is az életükben. Habár elsőre nem igazán jönnek ki egymással, a történet során aztán mégis egy hullámhosszra kerülnek, és ott vannak egymásnak. Először barátokként aztán kicsit több mint barátokként. Sajnos viszont nem Amerikában vagyunk, ahol már egyes helyeken engedélyezett az ugyanolyan nemű emberek házassága, szóval azért az utcán egymás kezét fogva sétálás, még nem igazán jön össze. De talán majd egyszer az emberek végül felébrednek és rájönnek, hogy tökéletesen mindegy, hogy ki-kivel van, mert a szerelem az szerelem, és ez nem fog megváltozni csak azért mert mások szerint undorító, ha például két férfi kézzel fogva sétál az utcán, vagy ne hagyj isten csókolóznak. Ha nem tetszik akkor ne nézd, de csak egy pillanatra próbáld magad beleképzelni magad annak az illetőnek a helyébe. Meglátjuk, hogy akkor is csúnya szavakkal illetnéd, vagy testileg bántalmaznád csak azért mert más mint te. Szerintem a válasz nem, de hagyok egy kis időt a gondolkodásra. 

És az ilyen viselkedés miatt fél annyira Márk, hogy Olivérrel legyen. Nem a nemi irányultsága miatt, de az is benne van a pakliban nem tagadom. De a fő oka még is az, hogy ő kinézetre egyáltalán nem Olivér súlycsoportja. Egész életében kínozták emiatt és bárhogy is próbált tenni ellene valamit, nem sikerült. Ami a legfelháborítóbb számomra, hogy ahelyett, hogy ilyenkor felajánlanának segítséget neki, inkább választják a könnyebb utat és kinevetik őt azért, amiről nem is ő tehet. Szegénynek nem csoda, hogy nincs egyáltalán semmi önbizalma és egy magába zárkózott fiú lett, aki nem beszél senkivel kivéve azokkal a személyekkel akikben megbízik, de sajnos azokból meg kevés van. Ilyenkor gondolkozom el azon, hogy vajon mennyi idő múlva fogjuk elkezdeni végleg kiírtani egymást. Ha már attól is ölhetnékje támad valakinek, mert egy valaki kitűnik a tömegből és nem csak egy ugyanolyan tömeggyártmány mint a többi ember, akkor szerintem már kezdhetünk félni. Reménykedem még, hogy egy nap rájövünk, hogy a kinézet nem számít semmit, ha nincs belül semmi amit érdemes takargatni. A belső szépség, az igazi szépség. (Vagyis annak kéne lennie...)

Az egész könyv alatt ilyen és ehhez hasonló jelenetekkel és érzelmekkel találkozhatunk egyszer Márk, másszor Olivér szemszögéből. Ez az a dolog, ami igazán valóságossá és egyedivé tette a történetet számomra. Jó volt mindkét fiú szemszögéből megismerni a történteket, hogy ki-ki a maga módján, mit és hogyan dolgoz fel, illetve, hogy a körülötte lévőkre ez miként hat. Olivér számomra például elsőre egy önző, arrogáns seggfejnek hatott, de ahogy haladtam a történeten keresztül, egyre jobban megkedveltem. Megértettem, hogy mit miért tett, és miért viselkedett mindenkivel ilyen undokul. Persze az is benne volt a sztoriban, hogy ő volt az aki miatt Márk először meg akarat változni, habár ő úgy szerette ahogy van és ezt vele is próbálta megértetni, hogy nem a külsőségek számítanak, mert nem ezért szeretett bele. Hanem mert jószívű, kedves, segítőkész és egyszerűen csak jobb emberré teszi Olivért. Igazándiból ez a dolog nyitja.

Olivérrel ellentétben Márk viszont már első alkalommal szimpatikus volt, és szerintem nem lepek meg senkit azzal, ha azt mondom, hogy végig szurkoltam neki, hogy végre megkapja a megérdemelt boldog befejezését. És igen, nem mondom, hogy az az út a boldogsághoz olyan hú de könnyű lett volna, mert nem volt az. De erről szól az élet. Harcolni kell azért akit szeretünk, nem számít, hogy mennyi időbe is teljen. Mert a nap végén számítani fog, hogy egyedül fekszel e le, és reggel egyedül kelsz e fel, vagy mind ezt és még sok mást azzal a személlyel teszed akit a világnál mindennél jobban szeretsz. Azzal aki mindent megtenne érted, mert tudja, hogy te is megtennéd érte. Azzal aki a világot jelenti neked.

Összességében a könyv tőlem 4 pontot kap, a kis hibák ellenére nekem tetszett és jól elszórakoztatott. A legfőbb bajom Dorinával volt aki az abortusza után Márkot hibáztatta mindenért. Szegény srácnak alig van önbizalma, plusz más dolgok miatt is aggódnia kell, szóval én ezzel a csajjal nem tudtam dűlőre jutni. Az abortusz teljes mértékben az ő hibája volt. És igen, nem tudom, hogy az milyen érzés lehet és remélhetőleg soha nem is fogom megtudni, de ez akkor sem mentség arra ahogy viselkedett, szóval Dorina viselkedése miatt, és szintúgy Olivér viselkedése miatt a történet első felében, jár az egy pont levonás.

Mindenképpen ajánlom a romantikus lelkű molyoknak, akik nem riadnak vissza attól, hogy esetleg valami újat, egyedit, vagy mást olvassanak. Ha igen, akkor ez nektek szól srácok!

P.S: Ezt az értékelést már a Prológus weblapján is megtalálhatjátok ide kattintva!


Borító: 5/5* Beleszerettem ebbe a borítóba! Ez volt az egyik oka, amiért elkezdtem olvasni a könyvet. Nem csak, hogy a történethez is kapcsolódik, de még szép is - ami nem sok könyvről mondható el, mert vagy csak szép de semmi köze a sztorihoz, vagy csak a történethez kapcsolódik valamennyire, de egyébként bűn ronda.
Történet: 5/4 Szuper történet, kisebb nagyobb hibákkal két srácról, két múltról, két jelenről, és egy jövőről...
Kedvenc szereplő: Botond
Kedvenc jelenet: Az összes Már és Olivér jelenet az.
Negatívum: Dorina viselkedése.


* * * 
Idézetek a könyvből:

"Karjával átöleli a derekamat, és olyan szorosan bújik hozzám, ahogyan csak tud. Egy ilyen egyszerű gesztus is mennyire jól tud esni, ez valami hihetetlen! Azt hittem, a szex a lényeg, de annyi minden van, ami jó lehet még azon túl is."

"– Megmutatom, hogy hol lakom. 
– El akarsz csábítani? – kérdem hetykén. 
– Azt szeretnéd? – Szerintem fogalma sincs arról, hogy éppen flörtöl velem."

"Nem pont úgy alakult az életem, ahogy megálmodtam, de jó úton haladok. És azt hiszem, ez a legfontosabb."

"Nem a külső számít. Rohadtul nem."

"Mivel piszok jól nézek ki, az emberek hajlamosak azt feltételezni, hogy hülye is vagyok. Mintha az előnyös külső és a jó észjárás nem járhatnának párban. Nem is tudom, mi lenne, ha szőke lennék. Kirendelnének mellém egy flancos vakvezető kutyát?"

"– Szeretném tudni, milyen érzés, ha engem is viszont szeretnek. Együtt akarok aludni valakivel, a karjaiban megnézni egy nyamvadt filmet, együtt főzni, és minden ostobaságot csinálni, amit a szerelmespárok szoktak. Te itt vagy nekem, és tudod, mennyire fontos vagy, de akkor is, szükségem van egy férfira. Érted mire gondolok? 
Dorina lassan bólint, mintha önmagát is meg kellene győznie arról, hogy amit mondok, az tényleg igaz. Kezét a vállamra rakja, és újra előveszi a régi nótát. 
– Telivér… – közbeszólnék, hogy „Olivér”, de az ujját a számra nyomja –…nem a te súlycsoportod, és ezen az se változtat, ha soványabb leszel, mint ő."














Vélemények:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése